Történetem
Az első lépések
Minden gyermek életében elérkezik az idő, amikor feláll, majd elindul. Az első, bizonytalan lépések után elesik. Majd próbálkozik újra. És újra. Aztán az egyik ilyen próbálkozás során elesik és megüti magát, ami egy időre kedvét szegi. De aztán újra nekiveselkedik és megpróbálja újra.
„Meg tudod csinálni!”
…biztat a belső hang. És tényleg!! A gyermek tudja és hisz benne, hogy képes rá… hogy fel tud állni… hogy apró lábacskáit egymás után pakolgatva, kellő gyakorlással nemsokára sétálni fog.
Nos, ugyanígy vagyunk ezzel mi felnőttek is… mert bennünk is ott lakozik ez a kicsiny gyermek… csak talán az évek alatt megélt rossz tapasztalatok miatt egy kicsit elhalványodik a hitünk, hogy meg tudjuk csinálni, hogy képesek vagyunk rá, hogy el tudunk indulni.
Tudjuk, érezzük, hogy itt az idő. Neki kéne rugaszkodni, mert belső elakadásunk nem engedi, hogy tovább lépkedjünk az utunkon. Nem halogathatjuk tovább!
Megtesszük az első lépéseket… és visszahuppanunk. Rosszabb esetben még jól meg is ütjük magunkat.
Ülve maradni a földön… az biztonságos – ezt már tudjuk – …vagy próbálkozni újra… de mi van, ha megint megütöm magam? …meg kéne próbálni megint… és ilyenkor jól jön – ahogy a kisgyermek esetében is – ha ott van velünk valaki.
Valaki, aki bíztat, támogat. Akinek egy picikét megfoghatjuk a kezét, ha nagyon imbolyognánk, aki megtart, amíg meg nem találjuk újra az egyensúlyt… amíg meg nem tapasztaljuk, hogy igenis képesek vagyunk állni. Elindulni. Ha kell újra megállni és ismét lépkedni, haladni… előre.
Sokszor estem el én is… és sokszor indultam neki újra... és újra.
Közgazdász diplomával, külföldön töltött évekkel, nehézségekkel, veszteségekkel és komolyabb betegségekkel a hátam mögött, közel negyven évesen kezdtem serpa coachingot, meseállítás-vezetést, család- és rendszerállítást tanulni.
Mert szerencsére nem hagyott nyugodni a gyermeki énem, hogy felálljak, próbálkozzak tovább. És a tipegés után ma már magabiztosan menetelek előre, hogy minél szélesebb körű tudással rendelkezzek az emberi lélek rejtelmeiről és ennek a fizikai síkra való kivetülésének összefüggéseiről és ezt a tudást, tapasztalatot másoknak is átadhassam.
Ha úgy érzed, eljött az idő, hogy Te is elindulj, tedd meg a változás, az önmagad felé vezető sétád első lépéseit velem! Kísérlek és támogatlak, hogy az első, kezdeti lépések bizonytalansága után már egyre magabiztosabb lépésekkel sétálhass a saját utadon.
Juhász Mónika